„Korábban, ha felém lendült egy ököl, - még, ha játékból is - de összerezzentem, összehúztam magam, lefagytam. Most, ha ugyanez történik, akkor belenyúlok. Lehet, hogy nem a legszabályosabban, de magabiztosan belenyúlok. Ez számomra azt jelenti, hogy egy valós küzdelemnél az első másodpercet túl éltem. A statisztikák szerint, ilyenkor rohamosan növekszik az esélye, hogy sikeres lesz az önvédelem.” (Zoli, egyesületi tag)

„Beírattam a gyerekeket, mert szimpatikus volt az első, bemutató óra. A gyerekek nagyon szeretik. Egy darabig a kispadon ültem, várva rájuk. Megkérdezték, hogy miért nem állok be? Ez 2016-ban volt. Azóta folyamatosan gyakorlok velük, sőt már a feleségem is. Nem gondoltam volna, hogy egy harcművészeti iskola, így össze tudja hozni a családot.” (Péter, apuka, egyesületi tag)

„Az izgága kisfiam kiélheti a mozgás -, és birkózásigényét, otthon olyan, mint a kezes-bárány.” (Betti, anyuka)

„Nagyon tetszik, hogy az edzéseken védőfelszereléses küzdelmek is vannak. A tanultakat élesközeli helyzetekben is lehet gyakorolni. Megdöbbentő a különbség.” (Róbert, egyesületi tag)

„Fontos a stílus, de minden bizonnyal fontosabb a Mester. Ő nem egyszerűen oktat bennünket. Ő egy igazi tanító. (Ibolya, egyesületi tag)

„Én hiába kértem a gyermeket, hogy tanuljon. Most elég megkérnem Sifut, és magától tanul, és jelentkezik, hogy javítani szeretne. Kellemes meglepetés ez nekem, egy harcművészeti iskolától.” (Péter, apuka)